Noha közel száz évvel ezelőtti (1909) megjelenése óta Arnold van Gennep Átmeneti rítusok című vallásantropológiai értekezése a rítuskutatás egyik alapművévé (és nyomában az -átmeneti rítus- fogalma mára általánosan bevett -terminus technicus-szá) vált, a magyar olvasóközönség számára mindeddig nem volt hozzáférhető magyar nyelven.Van Gennep műve egy évszázad társadalomtudományi kutatását előlegezi meg; az elmúlt száz év néprajzi, folklorisztikai, kulturális antropológiai, szociológiai és vallástudományi művei, M. Gluckmann, V. Turner és mások rítuskutatásai az Átmeneti rítusok fényében válnak igazán érthetővé és értékelhetővé.